Az Adaptationt Charlie Kauffman írta arról, hogy Charlie Kaufman írói válságban van.
Charlie (Nicolas Cage) befutott író, most fejezte be a John Malkovich menetet. Következő melójában adaptálni kéne, Susan Orlean (Meryl Streep) The Orchid Thief című könyvét. Charlie úgy tervezi, hogy a film a virágok szépségéről fog szólni, de akármennyire küszködik, nem jut vele előre. Bezzeg ikertestvére, Donald (Nicolas Cage) teljes gőzzel halad előre egy idióta thrillerrel. Charlie teljesen szétesik, depressziós lesz, és az írói válság legmélyebb bugyraiba zuhan.
"Azt szeretek, akit akarok"
Charlie Kauffmantól megszokhattuk, hogy a legzseniálisabban őrült ötletekkel rukkol elő, akár a Malkovichra, vagy az Eternal Sunshinera gondolunk (még a Synecdoche is jó ötlettel bír, ott a film nem jó). Az Adaptationben önmagát írja meg, egy hatalmas, gúnyos görbetükörrel, melyben ő csak egy hájas szerencsétlenség - és ott az ellenpont is, a tesója, aki tele van élettel. Ennek mind a kidolgozottsága, mind a megvalósítása frenetikus, annyi jópofa ötlettel és poénnal, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A dupla Nicolas Cage pedig nem túlzás, hogy élete (egyik) legjobb alakítását nyújtja.
Ám a filmnek pont ez lesz a veszte is. Van ugyanis egy másik szálunk, Meryl Streep és Chris Cooper párosával, ami az adaptálni kívánt könyv története. Ez, hiába nagyszerű színésznő Streep, egészen egyszerűen valami halál unalmasra sikerült - szó szerint eltörpül a másik szál mellett, melyben Cage önmagával beszélget, vagy csak egyedül szenved. Ez a hatalmas minőségbeli szakadék akkor érződik igazán, mikor a film végén a két szál találkozik, és közösen fut tovább - szinte a vágásokon érezhető a zsenialitás és a tömény unalom párharca. Túl jó Kauffman története ahhoz, hogy bármi versenybe szálljon vele.
Így az Adaptation maximum "jó" filmként vizsgázik. Az igazi egy vágott verzió lenne, és nem lenne baj, ha csak hatvan percre nyúlna a hossza. 6,5/10.
