HELSINGBLOG

A District 9 rendezőjének új filmje 9 nap múlva támad - ennek örömére Chappie újabb profilképpel és sok lensflare-el jelentkezik.

itt nagyobb: http://www.impawards.com/2015/chappie_ver6.html

Chappie március ötödik indul útnak - vágjuk a centit.

Hála a hobónak, kicsit szemezgetünk a tavalyi év elejének kiesett versenyzői közül - méghozzá a jobbik fajtájukból.

Paranormal Activity: The Marked Ones (2014)

A Paranormal Activity odáig jutott, hogy négy film után a spin-offok földjére kénytelen lépni: ezúttal egy latino közeg ifjonca, és annak legjobb haverja ragad kamerát a démonok között. A found-footage formula, amiből ez a széria jó ideig hatalmas sikerrel táplálkozott, mára eléggé lerágott csont lett, a sztori tök ugyanaz, mint eddig, és igazából az alkotók a részletek terén sem nagyon prezentálnak nekünk olyat, amit még nem láttunk az előző négy menet valamelyikében. Mindezek ellenére a Marked Ones csodával határos módon egy abszolút életképes film, sőt, állítom, hogy a sorozat egyik legjobbja - méghozzá azért, mert jól kezeli azt a parafaktort, amit az előző két rész már csak félvállról vett. Meglepően kellemes borzongás a végeredmény, igazi pozitív csalódás, melynek nyugtalanító képe a vécére, és az elalvás előtti percekre is elkísér. 6,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=J6DYsGTMkCU

A könyvtolvaj - The Book Thief (2013)

Ha nincs kétmillió, második világháborús film, akkor egy se - viszont igencsak gondolkodnom kéne, ha olyat akarnék mondani, ami a németek felől közelít, pláne a nép egyszerű polgárain keresztül. A Book Thieffel viszont pontosan ez a helyzet: egy germán kisváros lakóinak (köztük Geoffrey Rush, Emily Watson, és fogadott lányuk) életét követhetjük végig, a háború mind a hat évén át. Ez a film leginkább egy naplóra hasonlít, vagy egy best of hangulatjelentésre - ennél fogva eléggé epizodikus, és fogást se könnyű rajta találni. Csak úgy megy. Nem mondom, a történetszilánkok között vannak kifejezetten jók és erősek, illetve se a megjelenítésre, se a színészi teljesítményekre nem lehet panasz, de a végeredmény valahogy mégse az igazi. Patikamérlegen kimért, lapraszerelt film ez, ami csak míveli a drámát és a humánumot, de soha nem megy bele úgy igazán ezek valódi jelentésébe. Egy kis történelmi fejtágításnak viszont abszolút alkalmas, és a rászánt időt is csak egy kicsit sajnálja az ember. 5,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=92EBSmxinus

Muppets Most Wanted (2014)

2011-ben Brekiék hatalmas sikerrel támadtak fel, bő két év múlva pedig újra visszamásztak a sírba: a Most Wantedről szinte sugárzott az erőltetettség, az elejétől kezdve teljesen unevent volt, és egyébként is, egy Amy Adams - Jason Segel duó után mégis mit kezdjek Ricky Gervais-szel meg Tina Fey-jel? Nem csoda, hogy a pénztárgépek viszonylag csendben maradtak, ráadásul a kritikai és nézői visszajelzések is fényévekre voltak az előző menetétől. Látva a filmet, teljesen megértem a kialakult helyzetet, de azért azt is meg kell mondjam, hogy nem olyan rossz ez, mint amilyennek tűnik. Igen, a sztori (melyben van világ körüli turné, rablások, nyomozás, gulag és ál-Breki) csak félig-meddig életképes, illetve szívet és lelket is sikerült útközben elhagyni valahol - viszont az vitathatatlan, hogy a poénok nagyon ott vannak. A Most Wanted ha mást nem is, azt mindenképpen magáénak mondhatja, hogy rohadt vicces - nem is tudom, mikor nevettem utoljára ilyen jókat ennyire rövid idő alatt. A Disney-gépezeten legalább ez átcsúszott. 6/10. 

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=DQiGyBiNjLI

Kétarcú Amerika.

Chris Kyle (Bradley Cooper), a SEAL mesterlövésze a kétezres évek elején kerül az iraki háborúba. Halál pontos találatai révén hamarosan híre, sőt, legendája lesz a seregben, amit egyébként nagyon nehezen tud otthagyni - pedig odahaza felesége és gyerekei várják őt.

"I wanted to be a cowboy"

Egy óceánnal arrébb az American Snipert imádják a népek. A közönség nem bír betelni vele (háborús dráma létére 300+ milliós bevételnél jár, és valószínűleg saját évének legsikeresebbje lesz, lenyomva a Hunger Gamest és a Guardianst), a szakma szemrebbenés nélkül megszórta hat Oscar-jelöléssel, a kritikusok meg csak dobálják rá a jobbnál jobb jelzőket. Első ránézésre tök érthető, megtekintése után viszont fura ez a határtalan szeretet. Mert annak ellenére, hogy látszólag kábé annyira egyszerű, mint egy ceruza, Clint Eastwood új filmjén nehéz kiigazodni.

Ha csak a felszínt veszem, akkor ez mű nem más, mint a Hurt Locker lebutított, vagy ha csúnyát akarok mondani, Amerikásabb verziója. Ez esetben a képlet egyszerű: Eastwood veszi a legújabb háborús trendeket, és a maga egyszerű, ám működő stílusával elismétli Bigelow immáron rommá másolt igazságát, miszerint a háború drog. Szájbarágósan, mesterkélten, némi antipatikus patriotizmussal és annyi hatásvadászattal, hogy azt a vászon alig bírja el. Nem mondom, hogy az eredmény nem szórakoztató, sőt, néha kifejezetten fasza, máskor viszont eléggé unalmas, összességében pedig nem ér többet egy vállrándításnál. Az ember a világon semmiről se tud meg semmit, se a háborúról, se annak résztvevőiről, de még Chris Kyle-ról se. Ez a fickó, aki négyszer járta meg azt, amit a többség egyszer se akar, aki ezért hosszú évekre maga mögött hagyta gyakorlatilag ismeretlen családját, és aki több, mint százhatvan halálos találatot vitt be az ellenségnek, nem több egy üres váznál, egy minimálra tekert alapérzelmekkel ellátott robotnál, aki csak erre az egy dologra alkalmas. És ő lenne a nagy amerikai hős.

És lehet, hogy itt a megoldás.

Mert ha kicsit, illetve rohadt nagyon a felszín alá nézünk, akkor lehet, hogy Eastwood (akiről filmográfiája alapján tudjuk hogy nincs jóban se az egyházzal, se a birkanéppel, és a háború intézményével is vannak fenntartásai) valójában az utóbbi idők egyik legnagyobb kritikáját, legkeményebb fityiszét mutatja az álmok országának, csak ezt pont a célközönség nem veszi észre. Ha ez tényleg így van, és az American Sniper magja az a kérdés, hogy milyen közeg az, amelyikben Chris Kyle hős lehet, akkor ez egy zseniális elképzelés - és akkor a végefőcím szinte émelyítő giccstengere, Bradley Cooper semmilyen játéka, sőt, a játékidő mind a 132 perce is egészen mást jelent annál, mint aminek látszik.

És ez az igazi dilemma: eldönteni, hogy filmünk melyik arca az igazi. Hogy az öreg Clint mit is akart nekünk mondani, ha egyáltalán akart valamit. Összevetni egy közepes akciófilmet egy elképesztő, ám csak feltételezett gondolattal. Akárhogy is, az American Sniper jó sok agyalni valót hagy maga után, de egyáltalán nem olyat, amilyenre számítottam. 7,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=5bP1f_1o-zo

Bő egy év van még a Batman v. Supermanig, trailer sehol, és a hírmorzsát is régen kaptunk már. Zack Snyder most kicsit megtörte a csendet, és leleplezte Aquamant, aki úgy tűnik, valamilyen osztályfőnöki szerepet fog betölteni.

Aquaman Atlantisz népének leszármazottja, aki víz alatt is képes lélegezni, villámgyorsan úszik, szót ért a halakkal, illetve a Justice League egyik oszlopos tagja, szóval nem csoda, hogy idő előtt (saját filmje csak 2018-ban jön) Szupiék körül fog legyeskedni. Megformálója Jason Momoa, a legutóbbi Conan és a sárkányok anyjának szerencsétlen sorsú férje - le fog folyni a tesztoszteron a vászonról.

De ki az a hét, aki egyesíteni kell? Hát számoljunk: Aquaman, Batman, Cyborg, Green Lantern, Flash, Superman, Wonder Woman. Ez már kitesz egy ligát.

A Batman v. Superman jövő márciusban jön. 

Pár hónapja Neill Blomkamp (District 9, Elysium, Chappie) pár concept art kíséretében elejtette, hogy szívesen csinálna egyszer egy Alien filmet, s ez egy roppant szép és izgalmas álomnak tűnt - ami most valóra is válik.

Amíg Ridley Scott csak tököl az építészekkel, addig Blomkamp a Chappie forgatása alatt, Sigourney Weaver közreműködésével összerakott egy tervet a következő Alien mozira, aminek a Fox most zöld utat is adott - adta hírül többek között az Empire és a Variety. A sztoriról egyelőre semmit se tudni, még azt se, hogy folytatás, előzmény vagy valami más lesz-e, csak annyit, hogy Prometheustól igencsak messze fog állni (hála az égnek), és a házi rajzok alapján Ripley nagy valószínűséggel visszatér, de Hicks sem zárható ki teljesen a buliból.

Blomkamp állítása szerint már a teljes film a fejében van, szóval mihelyt vége a Chappie turnénak, neki is állhatnak a melónak. Én izgatottan várom, hogy mi lesz ebből.

Now Playing

Múlt héten jelent meg nálunk Ben Affleck párkapcsolati kálváriája, a Gone Girl BD-n és DVD-n. Ez a kiadvány természetesen FDB (first day buy) minősítéssel bírt nálam, szóval gyorsan meg is nézzük, hogy mit tud a darab.

(a kép a Blu-Ray.com-ról származik)

David Fincher legutóbbi mesterműve könnyűszerrel vívta ki magának, hogy a tavalyi év legjobb filmjének kiáltsam ki. Véleményem a második megtekintésre se változott, szóval nem rajta fog bukni a buli.

Tálalás

Ahogy a Sony a Dragon Tattoohoz, úgy most a Fox is valami különlegességgel készült a Gone Girlhöz - örvendetes, hogy legalább Fincher kiérdemel egy stúdiókon átívelő igényességet. Tárgyalt filmünket full papíros kiszerelésben, DigiPackban kapjuk, és hát eléggé pofás a cucc. A stílus visszafogott, de egységes (a jól ismert poszterek variálódnak), kifejezetten elegáns. Ha leszedjük a hátsó (magyar) infólapot, akkor pedig már semmilyen zavaró tényező nincs (még egy Blu-Ray jel se sehol, szóval jól nézd meg, hogy mit veszel), már ha leszámítjuk a belső tok photoshop katasztrófáját. Egy szó mint száz, ez a doboz nagyon, de nagyon szép, méltó egy ilyen kaliberű filmhez.

Ám mindez akkor ér el a csúcspontra, mikor betesszük a lemezt, és szembesülünk a menüvel: egy tévé képernyőhöz érünk, amin hírcsatornás design díszeleg, a háttérben hátborzongató zene szól, és néha bevillan egy-egy kép a filmből, de úgy, mintha rossz lenne az adás. Ez annyira, de annyira üt, hogy én beszartam a félelemtől. A menürendszer egyébként Fox, tehát a legrosszabb, egyesével tekerős, de annyi baj legyen.

Jó hír, hogy a DVD is hasonlóképpen jelent meg, ha esetleg azt választanád, viszont rossz hír, hogy jobb helyekkel ellentétben nálunk nem tartalmaz Amazing Amy könyvecskét a kiadvány, és ez azért eléggé szomorú.

Kép/hang

Fincher híres arról, hogy nagyon odafigyel művei BD/DVD kiadásaira, és ez a filmek minőségén látszik meg a leginkább. Talán mondanom se kell, hogy hibátlan prezentálásban élvezhetjük Dunne-ék csodálatos házasságát. A 2.40:1-es kép gyönyörű és kristálytiszta, s az sem zavar be, hogy a játékidő tetemes részében igencsak sötét helyeken járunk - még így sincs az az apró részlet, amit ne lehetne észrevenni. Konkrétumot nem emelnék ki, hiszen mint tudjuk, Davidnek még a legegyszerűbb felvétele is egy vizuális csoda, szóval csak tedd be, nézd, és gyönyörködj. A hang szintén hibátlan, bár az angol DTS-HD MA 7.1 ugyebár nincs kihasználva, de így is egy kisebb élményt tud nyújtani, főleg Reznoréknak köszönhetően. Itt azért ajánlok valamit, méghozzá az ágyjelenetet - tudod, mire gondolok. A lemezen természetesen van magyar szinkron, igaz, csak mezei 5.1-ben, de egyáltalán nem kell szégyenkeznie - csak hát sokkal jobban fel kell tekerni a hangerőt ahhoz, hogy csináljon is valamit. A filmet élvezhetjük még francia, olasz, német DTS 5.1 hang, és egy szekérnyi felirat kíséretében is.

Extrák

Itt van az egyetlen gond, de az nagyon nagy. Fincher mester audiokommentráján kívül (aki hallotta, meséljen róla) a lemez nem tartalmaz extrát. Ez szokatlan húzás a rendezőtől, de nem példátlan: anno a BD kezdetekor a Zodiac is fapadosan jelent meg először, ám idővel jött a hiper-szuper változata. Ha itt is ez lesz a helyzet, akkor annak nagyon nem fogok örülni, és duzzogva fogok újra elmenni a boltba. Ha viszont ez a döntés tudatos, és egyfajta "a film önmagáért beszél" elmélet áll mögötte, akkor.... nos, akkor se tetszik, de ezt legalább még megértem. Majd meglátjuk.

Mi hiányzik

Az extrák. De azok nagyon.

Ítélet

A film kurvajó, a kiszerelés csodás, a minőség tökéletes - szóval bónusz-, és könyvhiány ide vagy oda, csak ajánlani tudom a Gone Girlt, akár látatlanban is. 

Film: 10/10; Kép/hang: 9,5/10; Tálalás:9/10; Extrák: X/10

https://www.youtube.com/watch?v=NiSqypN-BhI

kritika a filmről: http://helsing.blog.hu/2014/10/03/film_holtodiglan_gone_girl

megrendelés és infók: http://xpress.hu/XP/prod.asp?PID=108744&VID=066-435981190-88689690559069677

Megnyugtató a tudat, hogy Stephanie Meyer már elérte a mélypontot.

Anastasia, a szürke kis egyetemista egy nap szembekerül a milliárdos szépfiúval, Mr. Grey-el, akinek azonnal megtetszik a lány, és be is indítja a hódítási gépezetet. Hősnőnknek persze tetszik a dolog, ám az idő előrehaladtával egyre több beteg dolog derül ki az álompasiról. 

"Sose tennék olyat, amit fizikailag nem bírnál ki" - baszki, ez a szerelem!

Történt pár éve, hogy egy Snowqueen's Icedragon nevű felhasználó (a későbbi E.L. James) írt egy tvájlájt fan fiction sztorit egy rajongói oldalra. Később ezt eltávolította onnan, átírta, kibővítette, s az új verzió 2011-ben már a könyvespolcokon virított - így született meg a Fifty Shades Of Grey, ami rövid úton hatalmas siker lett, amiért nők millió rajonganak, s aminek szereplőit eredetileg úgy hívták, hogy Bella Swan és Edward Cullen (és ez nem vicc, olyannyira, hogy mint kiderült, teljes párbeszédek is át lettek mentve egyik műből a másikba). Mikor ezt az információt megismertem, úgy döntöttem, végleg lemondok az emberiségről, azon belül is a női nemről, s a feminizmust, mint olyat elkönyvelem valami városi legendának. 

Pedig már kezdtem azt hinni, hogy anno erősen túllihegtem a tvájlájt káros, mit káros, romboló hatásait, de tévedtem. Mert mint az ábra is mutatja, sikerült ugyanazt a szart kétszer is eladni - Stephanie Meyer öröksége immáron önálló életet él, leszármazottja révén már két generációt is hülyít (a Fifty olvasótábora inkább "érettebbekből" áll), és ki tudja, mik fognak még kinőni belőle. Persze bevallom, van abban valami szépség, egy gyönyörű irónia, hogy korunk hímsoviniszta kiáltványait nők írják és nők rajonganak értük, milliós példányszámot és mozibevételeket generálva az irodalom és filmművészet eme torzszülötteinek. A helyzet több, mit elkeserítő, s néha igazán örülnék, ha lenne valahol egy ajtó, "kijárat" felirattal.

Ugyanakkor van ennek pozitív oldala is, mert mely filmkritikus nem örül egy ilyen előtörténettel rendelkező film közeledtének. A tudat, hogy hamarosan vérbe lehet mártani a tollakat, hogy valamit rugdosni lehet, és végre újra ki lehet engedni a gőzt, igazán pezsdítő érzés, sőt, már-már várakozási alapul szolgál. Én is felkészültem, kész mondatokkal és elméletekkel ültem be a moziba, melyek a játékidő 99%-a alatt meg is állták a helyüket - ám a várva-várt katarzis végül elmaradt.

De az addig bejárt út így is több volt, mint élmény. Sőt, még megvilágosodás is ért. Mióta az eszemet tudom, azt hittem, hogy a nők szeretetre vágynak, megértésre, gondoskodásra, romantikára, hogy meghallgassák, elismerjék, és persze szeressék őket, méghozzá önmagukért. E.L. James írónő és a Grey fiúk viszont közölték velem, hogy én hülye vagyok. Az ő világukban, melynek tanai egyre többeket kebeleznek be, nem baj, ha valaki belül tök üres, hisz amíg menő öltöny van rajta, és ki van tömve pénzzel, addig a nők, akik valójában csak oktalan kényeztetésre, sok szexre, anyagi juttatásokra, alárendelt szerepre, fényűző életre, alkalmasint fizikai erőszakra vágynak, imádni fogják az illetőt, s dalolva adják fel érte szabadságukat, büszkeségüket, meg úgy általában önmagukat is.

Ezt a tanmesét, vagy ha úgy tetszik, párkapcsolati felvilágosítást pedig egy olyan film képében kaptam meg, melynek nincs története, csak egy folyamatosan ismétlődő dialógja (írd alá a szerződést, arról, hogy a rabszolgám vagy - jó, majd aláírom - tessék, itt egy laptop, írd alá - jó, majd aláírom - itt egy kocsi, írd már alá - jó, majd aláírom - itt egy lakás, írd már alá azt a szart - jó, majd aláírom), mely két, karakternek csúfolt, üres váza között történik, akiknek egy értelmes mondat se hagyja el a száját (mondjuk ezeken legalább jókat lehet röhögni), és akik olyan vadul szexelnek, hogy az egyrészt kábé annyira szexi, mint egy barkácsbolt, másrészt annyira durva, hogy cenzúrázott szoftpornóként is megbukna. Ez a kombó, vagyis a mérhetetlen unalom és a rothadó beltartalom megtette hatását, s tényleg, úgy igazán utálni tudtam a Fifty Shades Of Greyt.

Aztán az utolsó percekben jött a meglepetés, s két dolog kezdett kirajzolódni: Meyer munkásságánál valószínűleg nincs lejjebb, szóval az abszolút mélypontot már elértük, illetve lehet, hogy Jamesben pislákol az értelem szikrája. Hiszed vagy sem, az ő hősnőjének, ha csak alig észrevehetően is, de van agya, és bár óriási fáziskéséssel, de felismeri az őt körbevevő mocskot, és ami a lényeg, tesz ellene valamit. Az, hogy Anastasia Steele belekapaszkodik amúgy is vékony önbecsülésének utolsó megmaradt morzsájába, és azt már nem adja, váratlan, viszont örvendetes fordulat - és az addig látottakat is más perspektívába helyezi. Ez az igénytelen förtelem talán arra akart példa lenni, hogy mit ne csinálj, és kicsapongások ide vagy oda (hiszen mindenkinek van egy rosszfiú korszaka), a nők mégiscsak arra vágynak, amit én eredetileg gondoltam. Ez az elképzelés, ha valóban így van, dicséretes, és filmünk általa legalább egy pozitívummal rendelkezik. 3/10.
Bár a folytatások meglétének puszta ténye is valószínűsíti azt, hogy ezt villámgyorsan dobhatjuk majd a szemétbe.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Fns7oJeQmZ8

Ismétlés a tudás a anyja - a százhuszonnyolcadik Trailer Pack nagy része második előzetesekre megy el, de azért vannak újoncok is. 

Furious 7

Továbbra is szofisztikáltan autózgatunk, csöcsökkel, szar zenékkel és földhözragadt akciókkal. Szóval csak a szokásos. De egy Rock vs. Statham bunyó azért belefért. https://www.youtube.com/watch?v=yISKeT6sDOg 

Run All Night

Liam Neeson, a fiát védő ex-bérgyilok éjszakai rohanása még mindig eléggé faszának tűnik, bár már most elfelejtettem, hogy mi volt a trailerben - szóval lehet, hogy mégse olyan fasza. https://www.youtube.com/watch?v=dq4dzuJWSTE

Pitch Perfect 2

Az Anna Kendrick vezette csajcsapat is tovább tevékenykedik, énekel, és poénkodik, csak valamiért egyszer se sikerült elmosolyodnom. https://www.youtube.com/watch?v=6bh4mvJ5jUg

Man From U.N.C.L.E.

Kis vérfrissítésnek itt van Guy Ritchie új filmje, mely a hatvanas évekbe kalauzol, ahol egy CIA (Henry Cavill) és egy KGB (Armie Hammer) ügynök kénytelen szövetkezni egy nagyobb, és nukleárisabb gonosz ellen. Ez eddig eléggé menő, és ahol van Trabantos üldözés, az már annyira rossz úgyse lehet - csak ne fulladjon totális unalomba, mint a Ritchie filmek úgy általában. https://www.youtube.com/watch?v=-x08iNZ8Mfc

Regression

A nyomozó Ethan Hawke egy durva gyilkosság ügyében nyomoz, melyben a kulcs Emma Watson, és az ő elnyomott emlékei. Alejondro Amenábar igazán visszatérhetne már, de szerintem nem ezzel a filmmel fog. https://www.youtube.com/watch?v=xNxl56_ExWY

Műfaji tiszteletadás 2.0.

A Kingsman nevű világvédő brit ügynökség egy nap egy taggal megrövidül. A veterán Harry (Colin Firth) feladata egy újoncot beszervezni és kitanítani, ám nincs sok ideje, mert valami hatalmas gonosz készül elszabadulni...

"A régi Bond filmek a gonoszok miatt voltak olyan jók"

Volt idő, mikor úgy álltak a dolgok, még a Craig-éra előtt, hogy Matthew Vaughn rendezhet egy Bond filmet, ami egyébként régi vágya. Mint tudjuk, ez nem jött össze, de Vaughn filmográfiáját elnézve (Stardust; Kick-Ass; X-Men: First Class) nincs okunk panaszra. A lassan tévedhetetlennek is kikiáltható direktor a mutánsok sikeres megújítása után azt csinálhatott, amit csak akart, leginkább egy újabb X-mozit. Ám ő a DOFP-tól rövid úton megválva inkább egy másik, akkor még éppen csak elkészült képregény felé vette az irányt. Ez volt a Kingsman, Mark 'Kick-Ass' Millar és Dave 'Watchmen' Gibbons gyermeke, és kémekről, azoknak is a klasszikus fajtájáról szólt.

Szinte már közhely a Kingsmant Bondhoz hasonlítani, de mivel Vaughn is nyíltan vállalja a párhuzamot aranyköpések és szellemiség képében egyaránt, hát én se kerülöm meg. Rendezőkben valószínűleg tíz éve égett a vágy ama bizonyos 007-es film iránt, hiszen a matéria iránti lelkesedése lesüt a vászonról, s olyan önfeledten játszik azzal, hogy azt öröm nézni. Jobb is, hogy nem a hivatalos széria keretein belül élte ki kémkedéseit, hiszen így teret engedhet saját kreativitásának, s szabadon alkothat: menő zenékkel, véres képsorokkal, brutális akciókkal, felnőtt humorral, szemtelenül cool stílussal - mintha csak Dave Lizewski módosított volna pályát, a sztreccsrucit öltönyre cserélve. Beteges, ám roppant szórakoztató és élvezetes, ezerrel pörgő hullámvasút ez, ami legalább annyira paródiája, mint dicshimnusza saját zsánerének.

Kár, hogy egy kis paradoxon is kerül a levesbe, mert tapintható öröm ide vagy oda, Vaughnak láthatóan ez nem több egy ujjgyakorlatnál, egy jó kis mókánál. Hiányzik belőle az igazi szenvedély, az alkotásvágy és a lélek, mely előző filmjeit oly magasra repítette. De annyi baj legyen, néha bulizni is kell - és ezzel is baromi jól járunk. 8/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Th_KrhqmHk8

A siker igazi útja.

Andrew (Miles Teller) bekerül az ország legjobb zeneiskolájába, azon belül is a jazz szakra. Dobos akar lenni, méghozzá nagy dobos, és szerinte ez menni fog. Aztán kifogja a szakma legkeményebb tanárát (J.K. Simmons), aki mindent, de mindent porig rombol benne.

"Clean the blood off my drum set"

Elérni az álmaidat nem egy könnyű dolog - sőt, hajszolni őket talán még önző is. A célig vezető út hosszú és rögös, és senki se garantálja, hogy sikerülni fog a megtétele. Ez egy totális vakrepülés, és a magadba vetett hit (na meg egy hatalmas ego) az egyetlen, amivel végigcsinálhatod. De ha egyszer sikerül... hát, az valószínűleg a világ legjobb érzése. Andrew Neiman álma az, hogy dobosként a legnagyobb jazz zenészek közé kerüljön. És ezért vért fog hugyozni, mert máshogy nem megy.

A mindössze harminc éves, első nagyjátékfilmes Damine Chazelle nem szépíti ezt az utat. Az a pofátlanul mesteri pokoljárás, amit a Whiplash ifjú muzsikusa átél, sokkoló, húsbavágó, sőt, mondjuk ki: embertelen, de ehhez ez kell. Egy ilyen küldetésbe, magánmisszióba nem fér bele semmi más, csak maga az ügy. Se normális élet, se kapcsolatok, se örömök - esetünkben még a zene szeretete is parkolópályára húzódik, hiszen minden ilyen folyamatban van egy pont, mikor a cél ellened fordul, és te már gyűlölöd az egészet. Chazelle ennek minden állomását, apró rezdülését közvetíti, olyan lehengerlő stílussal és erővel, hogy műve szabályosan felfal téged, és neked még ellenkezni sincs erőd. A Whiplash egy gyönyörű szörnyeteg, ami senkit és semmit se kímél, legyen az vásznon innen vagy túl - csak apró reménysugarat kínál, hogy ennek a háborúnak talán jó vége lesz.

Mert filmünk (az aktuális díjszezon több nagykutyájához hasonlóan) egy elmeháború, ami az álmokon is túlmutatva az elismerésért zajlik. Tanár és tanítvány brutális harca ez, ami Miles Teller és J.K. Simmons elképesztő alakításainak hála valóban megtörténik, valóban kegyetlen, s ugyanúgy ott van pofonokban mint a tekintetekben. És aminek a végén megtörténik az, amire senki se számított, de mindenki remélt - a falak ledőlnek, a korlátok átszakadnak, és csak a mindent elsöprő szenvedély marad, amiből megszülteik a csoda. Hőseink ezt zenének hívják - mi Whiplashnek. 10/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=7d_jQycdQGo

Guillermo del Toro két robotzúzda között végre visszatér oda, ahol a legszívesebben látja őt az ember (Mignola világán kívül): a kísértethistóriák ijesztő mezejére. A 19-ik századi Angliában játszódó Crimson Peak-ben Mia Wasikowska összejön Tom Hiddlestonnal, majd be is költözik hozzá, és kissé fura húgához, Jessica Chastainhez - de természetesen egy hatalmas, öreg, gótikus házban lakni nem egy életbiztosítás... Ez a film eddig eléggé pazarnak tűnik. https://www.youtube.com/watch?v=4zBlG8Lv01k

A Crimson Peak ősszel jön.

És ezt már Bond is érzi a Spectre első hivatalos fotóján.

A Spectre novemberben érkezik.

Now Playing

Egy napig élhetett a remény, ám az idő lejárt: immáron biztos, hogy a Pókemberes MCU fúziónak köszönhetően az egész Amazing-vonal megy a kukába.

Kilenc hónapja még úgy álltak a dolgok, hogy 2016-ban Amazing Spider-Man 3-at, 2018-ban 4-et kapunk, a köztes években pedig univerzumépítő spin-offokat, s ez még csak a kezdet lett volna. Aztán jött a tavalyi május, s a Spidey 2 gyér bevételeinek és kritikáinak hála a terv megingott - a Sony az év hátralevő részét pedig átgondolatlan vésztervek felvázolásával töltötte. És akkor jött a tegnap, és vele a fordulópont.

A Sony és a Marvel megegyezése alapján Pókember csatlakozik a Bosszúállókhoz, és szóló pályafutását is az MCU-n belül folytatja, s ennek örülünk. Ám eme fejleménynek ára is van: az Amazing Spider-Man történetét, és teljes csapatát, élén Marc Webbel és Andrew Garfieldal, egyaránt kipaterolják a buliból. Természetesen az Amazing Spider-Man 3-at eltörölték, és véleményem szerint a Sony "a spin-offokat még akarjuk" hozzáállása se lesz hosszú életű.

Ugyanakkor bejelentették, hogy indul a rendező-, és színészvadászat - méghozzá hipersebességgel, hiszen 2017 nyarán premier, és az új falmászót (akik a hírek szerint újra visszaraknak a gimibe) addig be kéne tolni valamelyik MCU filmben, lehetőleg a jövő májusi Kapitány 3-ba.

Szomorú vagyok. Szomorú vagyok, mert az Amazing-széria minden hibája ellenére nagyszerű elképzelés volt - ennyire jól, ennyire hűen még sose közelítették meg Pókembert és szellemiségét. Andrew Garfield fantasztikus volt a szerepeben, rengeteg adott hozzá, Marc Webb szívvel-lélekkel teli vízióját pedig, mely oly erős volt, hogy a második rész minden butaságán is át bírt törni, öröm volt nézni. Annyi, de annyi lehetőség volt még ebben a párosban és az egész univerzumban, hogy azt elmondani nem tudom. Ám ennek most vége, a kaszálás megtörtént, és egyetlen vigaszom, hogy a Spidey 2 úgy-ahogy lezárta a sztorit. Nagyon fog hiányozni ez a sorozat, melytől most legjobb jelenetével búcsúzunk. https://www.youtube.com/watch?v=di2Qy5erfik

A következő Pókember film 2017 júliusában érkezik.