HELSINGBLOG

Mai szavunk a díjvadász.

Stephen Hawking (Eddie Redmayne) a fizika megkerülhetetlen úttörője, a valaha élt egyik legnagyobb zseni, ki egy súlyos, izomsorvadásos betegségnek köszönhetően képtelen a mozgásra. Ő, és szerelme (Felicity Jones) küzdelmekkel teli életét követhetjük végig.

"Your glasses are always dirty"

Milyen is az a díjvadász film? A díjvadász film, mint neve is mutatja, a lehető legtöbb szakmai díj megszerzésére hajt, s általában alkotóit is csak a majdani elismerések inspirálják elkészítésében. Eme filmfajta legfőbb jellemzője a minden (technikai és művészi) téren jelenlevő, ám mégiscsak vérszegény profizmus. Az esetek többségében valamilyen megtörtént esetet dolgoz föl, sőt, a legjobb az, ha valakinek az életéről szól - olyan valakiéről, aki sokat szenvedett, ám kitartásának hála mégis elérte céljait. Ez vonzza magával az olyan, a díjvadász film számára elengedhetetlen témákat, mint az emberi nagyszerűség, a szerelem, a barátság stb., melyeket igen ékesen tálal, ám valójában csak alig kapargatja meg valódi jelentésüket (ez választott történetére is igaz). Hogy eddig felsorolt negatívumait elrejtse, s széleskörű imádatra adjon okot, a díjvadász film roppant okosan, nem tolakodóan, de hatásosan kezeli a hatásvadászat fegyverét, illetve választott története révén a nézői empátiára játszik, de keményen ám, s annak köztudottan elvakító hatása van. Így képes szeretetet, tiszteletet és elismerést elérni, esetleges kritikusainak pedig csapdát is állít, hiszen ha a látottak után valaki negatívumot fogalmazna meg vele kapcsolatban, az nézőtársaitól rögtön megkapná a 'szívtelen', 'érzéketlen', 'bunkó' stb. jelzőket, s az illető ezért inkább csöndben marad.

James Marsh filmje, az elvileg Stephen Hawking életéről szóló (de ez biza sokkal inkább felesége, vagyis Felicity Jones bulija) Theory Of Everything tipikus díjvadász, ám szerencsére a jobban sikerültek közül való. Leginkább alakításai miatt egy bizonyos szintig tényleg lehet szeretni, s az életút (mely inkább kihasználva, mintsem megénekelve van) is van olyan érdekes és változatos, hogy az ember valamennyire érdeklődve figyelje végig a két órát - bár korunk zseniális fizikusának munkájáról és valódi természetéről vajmi keveset tudunk meg. Egy, akár többször is elővehető kis kellemesség, de annál semmivel se több. 6/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Salz7uGp72c

A DreamWorks Animation szekere már jó néhány éve nem megy úgy, ahogyan kellene, s ennek most már komoly következményei lesznek.

2010-ben a Shrek 4-re (érthető módon) már nem tódult annyira a nép odaát, de az igazi pofon 2011-ben, a Kung Fu Panda 2 váratlan alulteljesítésével érkezett a világ egyik legnagyobb animációs filmstúdiója, a DreamWorks számára. Azóta egyrészt történt náluk egy költözés (a Paramount-tól a Fox-hoz), másrészt egyre több, a bevételeket tekintve nem éppen fényes produkciójuk látta meg a napvilágot, mint például a Rise Of The Guardians, a Mr. Peabody And Sherman, illetve a már színtiszta bukta Turbo és a Penguins Of Madagascar - és még a Dragon 2 se ment jól.

A stúdió most átalakítja terveit: éves menetrendjét 2016-tól háromról két filmre csökkenti, illetve a fejenként 150 milliós büdzsét is leviszi 120-ra - adta hírül többek között az Empire. További célkitűzés, hogy abból az évi két munkából az egyik eredeti film, a másik pedig folytatás lesz.

Ez az átalakítás bizony csúszásokkal is jár. Idén össz-vissz egy darabbal jelentkeznek (Home), így a nagyon várt Panda 3 jövőre, a Croods 2 2017-re, a Dragon 3 meg egyenesen 2018-ra vándorolt. Továbbá 500 munkatársuktól is elbúcsúznak.

Avagy hogyan véreznek el kedvenceim.

The Newsroom - Season 3

A héten immáron nálunk is véget ért korunk egyik legalulértékeltebb sorozata, a Newsroom. Aaron Sorkin és az HBO közös gyermeke, mely egy fiktív hírcsatorna, és azok dolgozóinak életét követte nyomon valós eseményekkel a háttérben, a harmadik, igazából csak fél évaddal végleg kifújt. A miértekre vannak elméletek: bár nem vagyok otthon az amerikai belpolitikában, az laikusként is nyilvánvaló, hogy egy rendesen odamondó széria volt ez, s ez valakiknek bizonyára szúrta a csőrét, a hobónak meg valószínűleg nem hiányoznak ilyen-olyan támadások. Sorkin művével kapcsolatban egyébként a legnagyobb vád, ha minden igaz szakmán belülről, vagyis az újságíróktól jött, akik egyszerűen kioktatónak találták a műsort, és hát hogy meri egy forgatókönyvíró megmondani nekik, hogy mit hogyan kellene csinálniuk. 

Hogy ezekből mi és mennyire igaz, nem tudom. Én csak annyit látok, hogy a zseniális első, és a lassan beinduló, de később azért szintén remekké váló második után a zárásra, a harmadik évadra mindenki behúzta fülét-farkát. A hat részben összesen egy, azaz egy (valódi) hír kerül elő, az is rögtön az elején, a megüresedett helyre pedig egyrészt az újságírói etika boncolása, illetve ilyen-olyan üzleti hajcihők kerültek (ezek egyébként nem rosszak), másrészt megerősödtek a magánéleti szálak, de úgy, hogy átváltottunk a szappanopera műfajára, ami a záró, mellékesen szinte nézhetetlenül giccses epizódra csúcsosodott ki. Az évad egészére nem tudok jobb szót találni a kibekkelésnél - Sorkin láthatóan csak becsületből dolgozott (a végére pedig már abból se), hogy úgy ahogy, de lezárja ezt a fenomenális, ám rövid úton kinyírt kezdeményezést. 

Nagyon sajnálom, mert kedvencem volt a Newsroom, és nagyon, de nagyon fog hiányozni a régi fénye - amikor okos, fontos, ugyanakkor szellemes és emberi volt egyszerre. Sokkal többet, vagy ha már vége, legalább jobbat érdemelt volna a búcsúra. 4/10.

Sherlock - Season 3

A Newsroom mellett a Sherlock volt az, amit nagy örömmel vártam/követtem hétről hétre, akkor is, ha ez utóbbi csupán három részt tud felmutatni évadonként, amik között két-három éves szünet tátong. Tavaly végre megérkezett a harmadik felvonás, de bár ne tette volna. 

Sherlockot és Watsont egy jó kis (kurvanagy) cliffhangerrel hagytuk el anno, ami akkorára sikeredett, és olyan helyzetet teremtett, hogy abból az alkotók egyszerűen nem tudták kihámozni magukat. Szerintem lezárásnak szánták azt az epizódot, csak aztán a népszerűség közbeszólt, és a BBC berendelte a folytatást. És a gépezet eme módon való újraindítása az, ami elrontott mindent.

A címszereplő visszatérésének magyarázata(i) enyhén szólva is döcög, mi több, talán egyenesen kínos is, de nem ez a legnagyobb probléma. A gond az, hogy láthatóan senkinek se volt semmilyen épkézláb ötlete arról, hogy a "feltámasztás" után hova is menjenek tovább: ez egyrészt azt eredményezte, hogy a megoldandó ügyek a vicc kategóriába esnek, másrészt az évadzáró olyan, hogy a hajamat téptem tőle, és mindenkit, akinek köze volt ehhez, pokolra kívántam, harmadrészt pedig (és ez a legfájóbb) kedvenc detektívünket, ezt a remekül újraalkotott figurát egyszerűen magára hagyták - sőt, inkább közönség igényeire formálták. Sherlock, s vele Benedict is így egy mezei bohóc színvonalára ereszkedett, mert hát ha mindenki azt szerette, amikor nevetni lehetett rajta és hű társán, akkor mi ezt meg is adjuk. Ez az, ami a legelkeserítőbb ebben az egészben. 3/10 - nem ragaszkodom a negyedik évadhoz.

A 2012-es Dredd azon kevés független filmek közé tartozik, melyek nálunk is megtalálták az utat a BD-hez - ennek ellenére én angol barátainktól zsákoltam be a darabot. Lássuk, mennyire voltam okos.

(A kép a Blu-ray.com -ról származik)

Manapság már ritka az az igazi kultfilm, ami szinte fű alatt terjed, s lényegében csak minősége és rajongói tartják fenn a vízen. A kis költségvetésű, ám még így hatalmas bukta Dredd viszont ilyen - anyagi csőd ide vagy oda, a film még áll, sőt, egyfolytában suttognak a folytatásról. Őszintén szólva én remélem, hogy lesz - nem csak ezt a pazar akcióorgiát nézném tovább, hanem magát a jövőbeli víziót is, ezt a mocskos világot, melyben még rengeteg a felfedeznivaló. Remélhetőleg egyszer eljutunk oda is, de addig is nézzük a BD-t.

Tálalás

Az angolokra jellemző, otrombán nagy, illetve vastag tokkal találkozunk. A borító inkább ronda, mint szép (a jól megszokott poszter kicsit szét photoshoppolva), a gerincen is inkább a korhatárkarikák a feltűnőek, a hátoldalnak meg kissé piaci házibarkács feelingje van. Belül persze minden üres, de a lemezen legalább van kép (na vajon melyik?). Ez utóbbit betéve rögtön elindul a főmenü. Na, ez már jól néz ki, mozgó és zenés, eléggé hangulatos, meghozza a kedvet a filmhez. Az egyetlen baj vele, hogy hosszú az intrója, és mindig végig kell nézni, ahányszor csal visszatérünk hozzá (jó, kábé 5 másodperc, de huszadjára már marha idegesítő). A film független, szóval a menürendszer se bír semmilyen stúdió dizájnjával - bár szerintem leginkább a régi Disneykre hasonlít.

Kép/hang

(A lemezen a film 2D-s és 3D-s változata is megtekinthető)

Ebben a rovatban szerintem még nem mondtam ilyet, de ennek a lemeznek a képe enyhén szólva is vegyes. 2.40:1-es, s ha olyan van, tényleg gyönyörű: a slo-mo részek elképesztőek, ahogy Dredd legtöbb feltűnése is, Mega City látképei egyszerűen elképesztőek, s a feketék is feketék. Igen ám, de néha, sőt, elég gyakran ez a minőség meginog, és nem túlzok, ha azt állítom, hogy egy régi VHS minőségére süllyed. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ilyen létezik - szemcsés, elmosódott, életlen... mintha egy mosogatórongyot néznék. Szerencsére a hangra legalább nincsen panasz: az angol DTS-HD MA 5.1 brutálisan szól, és ez nem is a romboldáknál tűnik igazán föl (de azért ott is, jócskán), hanem Paul Leonrad-Morgan fantasztikus zenéjénél. Ez utóbbi úgy, és olyan erővel tölti be a szobát, hogy elélvezel tőle. Emellett egyetlen feliratot találunk, egy hallássérültes angolt.

Extrák

A rémálom folytatódik. Az amerikai (A-régiós) verzióval ellentétben eme lemez eléggé szegényesen áll extrák tekintetében.

A legjobb rész még mindig a hat, össz-vissz kábé tizenöt percnyi kis feature szekció, de ne érts félre, ez se jó. A leginkább iTunes Trailers cuccokra hasonlító anyagok (szerintem tényleg azok) érintik a képregény eredetét, a slo-mo technikát, Peachtrees-t, a 3D-t, Dredd fegyvereit és magát Dredd-et, de mindezt olyan felületesen, hogy olyat még nem is láttam. Hihetetlenül semmitmondó anyagok, melyek nagy részét a filmklipek teszik ki.

Ezután interjúkat nézhetünk a stáb legfontosabb tagjaival (Urban, Heady, a rendező, az operatőr stb.), összesen kilenccel, huszonhat percen át. A hosszuk hat perctől 48 másodpercig (!) terjed, s ha nem alszol be rajtuk, te vagy az én hősöm - ugyanis az interjúalanyok se állnak távol ettől az állapottól.

Végül néhány egyéb film előzetesét sasolhatjuk meg.

Mi hiányzik

Minden. Csomagolás, kép, extrák.... Ezt a kiadványt elölről kéne kezdeni.

Ítélet

Annak ellenére, hogy a magyar változaton nincs extra, én mégis inkább azt ajánlom, mert a tárgyalt változatnál rosszabb nem lehet. Egyetlen dolog szól az angol mellett, az pedig az ára, de szerintem még így se éri meg. Ezt a lemezt messziről kerüld el, akármennyire is tetszett a film. 

Film: 7/10; Kép/hang: 6,5/10; Tálalás: 3/10; Extrák: 2/10; 

https://www.youtube.com/watch?v=WZvfAYdn4DA

kritika a filmről: http://helsing.blog.hu/2013/01/14/film_dredd

magyar változat megrendelése: http://xpress.hu/xp/prod.asp?PID=21821&VID=066-435981190-88689690559069677

A százhuszonötödik Trailer Pack tele van őrülettel, de azért megbújik benne két akció is.

Run All Night

Liam Neeson még le se tette a fegyvert, máris újra felveszi - ezúttal egykori bérgyilokként domborít, aki még egyszer akcióba lendül, hogy megvédje fiát és annak családját. A színvonalat és a rosszfiúk csapatát Ed Harris erősíti az Unknown és a Non-Stop rendezőjének új filmjében. https://www.youtube.com/watch?v=7uDuFh-nC-c

Get Hard

Will Ferrell, a menő menedzser piszkos ügybe keveredik, s ennek okán vár rá a börtön. A bevonulásig harminc napja van, ezt pedig arra használja, hogy a szomszéd feka segítségével megkeményíti magát annyira, hogy majd túlélje a rabságot. Ez egy igazi, ferrell-i állatság lesz - alig várom! https://www.youtube.com/watch?v=l5lojEIitNw

Good Kill

Ethan Hawke, a nagy sikerű drone-pilóta egy nap kételkedni kezd munkája helyességében. Ez akár még jó is lehetne, ha nem Andrew Niccol ülne az író/rendező székben, akinek a neve az utóbbi évek alatt már-már szitokszóként forog. https://www.youtube.com/watch?v=QZnrsqKUHBU

Accidental Love

A pincérnő Jessica Biel agyába szög kerül, és TB híján ott is marad. Ez egy kis megzakkanást okoz, de majd a szenátor Jake Gyllenhaal segít. Ez egy akkora őrület, hogy kell. https://www.youtube.com/watch?v=OwCatikaHNM 

The Voices

A kissé együgyű, ám aranyszívű Ryan Reynolds sajnálatos módon sorozatgyilkossá válik, miután beszélő macskája és kutyája erre kényszerítik őt. Ez még nagyobb őrület, és még jobban kell, főleg, hogy Anna Kendrick is itt grasszál. https://www.youtube.com/watch?v=3hQpV9Q0A7E 

A Disney is tud, ha akar.

Hiro, az ifjú zseni eddig se nagyon tudta, mit akar az életével, ám egy családi tragédia hatására még inkább a padlóra kerül. A bajból a bátyja által kifejlesztett orvos robot, Baymax igyekszik őt kihúzni...

"Diagnózis: pubertás."

Az új évtizedben az időközben megújult Disney Animation Studios nagyon, de nagyon talpra állt, már ami a bevételeket és elismeréseket illeti. Viszont minőség tekintetében számomra a kép a legjobb esetben is vegyes: a Tangled alatt rezgett a léc, de azért kellemes csalódás volt; a zseniális felállással büszkélkedő Wreck-It Ralph húsz perc után kifújt, tipikus kihagyott ziccerré vált; a Frozen simán csak borzalmas, útközben pedig volt egy új Micimackó is, amiről inkább ne is beszéljünk. Ahogy nézem, ez a kép nem is vegyes, inkább siralmas. Ám most eljött a fordulópont.

Mikor Tarantinot plagizálással vádolják, azt szoktam mondani, hogy felőlem aztán szétlopkodhatja a fél világot, amíg valami királyságosat rak össze a darabokból. Nos, a Big Hero 6-szel nagyon hasonló a helyzet. Kész olvasztótégely a Disney új produkciója: saját múltjából (komolyan vett halálesetek, árva gyerek szindróma) és jövőjéből (Marvel-behatás) ugyanúgy táplálkozik, mint a kor trendjeiből (robotok! hi-tech! japán kultúra, ha már az alapanyag onnan származik) és a konkurens cégek nagy húzásaiból (ha kissé nagyon is DreamWorks-féle Dragon érzeted van a film alatt, ne csodálkozz). De akárcsak QT-nél, engem itt se zavar a mixelés, hiszen a végeredmény valami veszett jó.

Egérkéék nem csak a rendkívül jó látványvilágban végeznek fúziót (ahogy a nyugati és a távol-keleti kultúrákat összekeverik, az valami elképesztő), hanem a beltartalomban is - régi, időtlen értékeket tálalnak modern köntösben, átgondoltan, a jelen világhoz igazodva. Ez a karakterekkel, motivációkkal való törődés pedig meghálálja magát, nem is akárhogyan: nehéz elhinni, de a Disney bizony Pixar minőséget szállít nekünk ezzel a 'fiú meg a robotja' sztorival. És ebbe most minden pozitívumot bele lehet látni, a zseniális kivitelezéstől kezdve (azért a standard Disney-embereken lassan variálhatnának már), az irdatlan mennyiségű, és jó poénok át (amik néha lehetnének változatosabbak), egészen a legfontosabbig, a 'szív és lélek' témakörig, ami átjárja az egész projectet, s nem egyszer okoz igazán varázslatos pillanatokat. 

A Big Hero 6 egy kisebbfajta csoda, s ha még egy kicsit foglalkoznak vele (a rejtély lehetne nem annyira egyértelmű, és az érzelmi katarzis is kissé elsietett), nagyobbfajta is lehetne. De ettől függetlenül is egy kimagasló teljesítmény, élményszámba menő, tiszta mozivarázs. Ha kérhetem, maradjunk ezen az úton. 9/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=8IdMPpKMdcc

Minden elfogyott.

Bryan Mills (Liam Neeson) ezúttal nem elrablással, hanem egyszerű gyilkossággal találja szemben magát - ami azért nem annyira egyszerű, lévén az áldozat hőn szeretett ex-felesége (Famek Janssen), az esemény pedig úgy lett végrehajtva, hogy úgy tűnjön, hősünk a hunyó. Ez természetesen bosszút kíván.

"Good luck"

A szerencsés csillagzat alatt született első, immáron hét éves első Taken számomra még mindig a tökéletes akciófilm. A 2012-es, profithajhász folytatás bár széles e világon kritikai elutasítást kapott, nekem valahogy mégse volt vele problémám - annak ellenére, hogy elődje nyomába se ért, a tisztességes szintet azért megütötte, és hát bármikor, bármeddig elnézem, ahogy Liam megy, és öl. Össz-vissz a széria ez utóbbi erénye az, amiért lelkesen ültem be a harmadik, a hírek szerint katasztrofálisan rossz (RT: 10%) harmadik eresztésre, melyben egyébként már senkit se rabolnak el.

Nos, a Taken 3-ból már ez az egyszerű kis bűnös élvezet is kiveszett: Liam már nem nagyon öl, max a kizárólag a hátukat mutató kaszkadőrei futkároznak néha, s igazából ez a hiány az, ami totál kinyírja az egészet. Ha ez, és a vele járó izgalom és tesztoszteron-löket legalább olyan mértékben jelen lenne, mint a második rész esetében, akkor valószínűleg nem zavarnának annyira azok ordító baromságok, amik grasszálnak ebben a filmben, kezdve Forest Whitakertől, a világ leghülyébb nyomozójától, aki gond nélkül megeszi a bizonyítékot, Famke seperc alatt új arcra cserélt férjén és a roppant eredeti módon szarrá csavart, de ettől csak még szarabb mögöttes bűnügyön át, egészen addig, hogy ha egy Prosche-val nekimész egy repülőnek, utóbbi az, ami súlyosan sérülni fog. De hiányzik a stílus, hiányzik a coolság, így pedig unvenet unalom telepszik erre a pöcegödörre. Még szerencse, hogy Liam nagy ritkán előkerül, s akkor szimpla jelenlétével képes valamit megmozgatni benne. 3,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=JuU0M2xBasc

Tegnap kihirdették 2015 Oscar-jelöltjeit, bennem pedig a lista láttán megszületett az az elhatározás, ami már hosszú évek óta készül lecsapni: leszarom az egészet.

Oscar jó néhány éve már csak fejfájást, illetve agyfaszt okoz nekem, ráadásul évente kétszer: amikor kihirdet, és amikor adományoz. Persze, van az az elfogadott álláspont, miszerint ez csak egy díj, akárcsak a többi kismillió a szakmában, hát most kit érdekel, ha mellényúl? Nos, az én véleményem az, hogy Oscar nem csak egy filmes elismerés, jóval több annál.

Elmehetsz a világ bármely sarkába, a másodikon lakó félsüket nénitől, az indonéz büfésen át egészen a chilei diáklányig, ha azt mondod, hogy Oscar, lesz valami fogalma a dologról, még akkor is, ha öt éve látott utoljára mozgóképet, reklám formában, a tévében. És ha azt mondod valakinek, a sarki hentestől, a menő ügyvéden át egészen az unkahúgodig, aki eddig csak az Avatart látta, hogy XY film Oscar-díjas, az neki valamit sugallni fog - hogy XY film minőségi, hogy az jó, sőt, azt illene is látni. Az Akadémia szobra tehát nem csak egy rakás arany és pénz, hanem a "mi a fene az" Arany Pálmával és Ezüst Medvével ellentétben széleskörű minőség -, és iránymutató, sőt, közízlésformáló márkanév, amire az átlagember a mai napig ad, akár vaktában is. Éppen ezért Oscarnak hatalmas felelősség nyomja a vállát, és éppen ezért szoktam kiakadni akkor, amikor erről megfeledkezik, és ordas hülyeségeket csinál.

Félre ne érts, semmi bajom nincs az idén felsorakozott filmekkel, Birdman, Boyhood, Budapest és a többiek legyenek csak ott, de ha nem szeretném őket, akkor se ez lenne a bajom. Ízlésbeli különbségek mindig vannak, és hogy Oscar meg én csak félig-meddig vagyunk összeszinkronizálva, az egy dolog. Olyankor csak fújtatok, mikor azt látom, hogy a Gone Girl (egy kivételtől eltekintve) sehol, ellenben az Into The Woods három nominációval rendelkezik. Akkor is csak magamban mérgelődök, hogy pofára osztályoznak ott, ahol objektívnek kellene lenni, mert azért nemá', hogy a Transformers és a Godzilla nem érdemel egy-egy effekt-, és/vagy hang-jelölést, ellentétben a Kapitánnyal. És a Lego Movie, egyébként felháborító mellőzése kapcsán is csak felháborodok, de a vége úgyis az, hogy lenyelem.

De idén van még valami, ami most aztán kihúzta a gyufát. Ami nem egyéni véleménnyel ütközik, hanem az egyszerű logikával.

Sose voltam kibékülve a legjobb film/ legjobb rendező kérdéskörrel. Persze, megérdemlik a külön díjazást, de mikor kétfelé mutatnak, mint az elmúlt években eléggé gyakran, az nekem valahogy mindig paradox érzés (Helló, én vagyok  a legjobb rendező, de nem én csináltam a legjobb filmet. Helló, én vagyok a legjobb film, de nem a legjobb rendező csinált). De Oscar idén fényévekkel alulmúlta önmagát a témában.

Ha megnézed, Bennett Miller, a Foxcatcher rendezője ott van az öt legjobb rendező között. Oké.

Viszont a Foxcatcher nem került be a nyolc legjobb film közé.

Igen, lehet, hogy már volt ilyen, hiszen az én memóriám se mindenható. Igen, az is lehet, hogy a logika, a következetesség eme elmebaja csak számomra minősíthetetlen. Arra viszont elég, hogy egy életre elvágjon engem ettől az egésztől - nem csak Oscartól, hanem a díjvilágtól is.

A jövőben nem kívánok díjakkal foglalkozni, se a magánéletben, se itt a blogon, s terveim szerint ez az utolsó post, ami az "awards" címkét viseli. Őszintén szólva megkönnyebbülést érzek.

Now Playing

A Gone Girl hatalmas (és megérdemelt) sikere után a Fincher-Affleck-Flynn trió újra összeáll, de ezúttal remake-elni fognak, méghozzá egy Hitchcock klasszikust, a Strangers On A Traint. 

Annyi már kiszivárgott a dologból, hogy Affleck egy színészt alakít, akinek az Oscar turnéja közben lerobban a magángépe, de szerencséjére (aha...) valaki felajánl neki egy légi fuvart. És akkor jönnek a problémák...

Mivel vonat egyelőre nincs a sztoriban, a project simán Strangers néven fut, s Fincher mester (akit már többször hasonlítottak Hitchcock-hoz, gondolj csak a Panic Room-ra, vagy akár magár a Gone Girl-re) tempóját ismerve nem kellene sokáig várnunk arra, hogy láthassuk a végeredményt. Ugyanakkor Affleck problémát okozhat, hiszen nemsokára nekiáll következő rendezésének (a Live By Night jövő októberben jön), aztán ott a Justice League, ám a Warner szeretné kisakkozni, hogy a kettő közé beférjen a tárgyalt film. 

A már most nagyon várt Stranges majd érkezik, közben pedig a Girl Who Played With Fire továbbra is a levegőben lóg.

Ahogy azt Marvelék megígérték, tegnap, az Agent Carter közben bemutatták az új Avengers új előzetesét. A szinte kizárólag akcióval megpakolt anyag természetesen atomkirály, s össz-vissz kábé négy olyan felvételt tartalmaz, amit láttunk már korábban. Ugyanakkor meglepően rövid (1:40), s inkább hasonlít egy kibővített SuperBowl spotra. De mindegy, ajándék lónak nem nézzük a fülét, szóval élvezkedjünk inkább! https://www.youtube.com/watch?v=MZoO8QVMxkk

Az Avengers: Age Of Ultron májusban érkezik.

Tegnap este kiosztották a szememben a nullánál is alacsonyabb presztízsértékű Golden Glode-díjakat, immáron hetvenkettedik alkalommal. Hollywood külföldi firkászai nagyjából ismét a papírformának és a  divatnak megfelelően dobálták a planétákat.

Legjobb film (dráma): Boyhood
Legjobb film (vígjáték): The Grand Budapest Hotel
Legjobb rendező: Richard Linklater (Boyhood)
Legjobb férfi főszereplő (dráma): Eddie Redmayne (Theory Of Everything)
Legjobb női főszereplő (dráma): Julianne Moore (Still Alice)
Legjobb férfi főszereplő (vígjáték): Michael Keaton (Birdman)
Legjobb női főszereplő (vígjáték): Amy Adams (Big Eyes)
Legjobb férfi mellékszereplő: J.K. Simmons (Whiplash)
Legjobb női mellékszereplő: Patricia Arquette (Boyhood)
Legjobb forgatókönyv: Birdman (A.G. Inárritu)
Legjobb filmzene: Johan Johannsson (Theory Of Everything)
Legjobb betétdal: Glory (Selma)
Legjobb idegen nyelvű film: Leviathan (Oroszország)
Legjobb animációs film: How To Train Your Dragon 2 

A tévés díjakért, illetve az elemezgetésért látogassatok el Aeon-hoz: http://aeonflux.blog.hu/2015/01/11/dijszezon_2014_golden_globe_live_blog

Szegény gazdagok.

Maria (Juliette Binoche), a híres, ám veterán korban levő színésznő felkérést kap arra, hogy szerepeljen annak a darabnak az új változatában, ami évtizedekkel ezelőtt híressé tette őt - ám most egy másik, korban passzoló szerepben. Erre lelkileg igencsak fel kell készülni, ehhez pedig asszisztense (Kristen Stewart) segítségét kéri.

"I am Sigrid"

Bennfentes filmet készíteni (esetünkben magáról a film-, és sztárvilágról) nem könnyű feladat, a női lelket boncolgatni meg aztán pláne nem, a Sils Maria-ban azonban Olivier Assayas mindkettőt sikeresen oldja meg. És nem is akárhogyan: rendezése eleinte szájbarágósnak hathat, szó szerint a képünkbe tolja az egyértelműt, de ez is a terv része - mert mindezek után kezd csak belemerülni a dolgokba, árnyalni a képet, kibontani karaktereit, s ez a fordított felállás egy idő után bizony baromi izgalmas. Filmje egyébként lassan, elegánsan, ugyanakkor érdekfeszítően csörgedezik, s ha csak alig láthatóan is, de folyamatosan dobja be az újabb infókat, csavarokat. A humortól és iróniától se idegenkedő végeredmény így egy ritka jó karakterdráma, jólesően teátrális betekintés a színfalak mögé (feltéve ha el tudod hagyni a "jaaaaj, szeeeegény sztárok, hogy oda ne rohanjak" mentalitást, ami egyébként nem könnyű), egy remekül alakító Juliette Binoche - Kristen Stewart duóval. Igaz, a műre ráerőltetett felosztás eléggé butuska (második rész, epilógus... ezeknek semmi értelme), illetve a blockbuster fricska is visszafelé sül el, de ezeket leszámítva egy rossz szavam sincs erre a belső utazásra. 8/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=Yt0LWtAlqhQ

Neill Blomkamp nagyon várt robotos filmje, a Chappie tegnap bedobta második előzetesét... és basszus, mintha egy másik film lenne ahhoz képest, amit az első sejtetett. Az már tuti, hogy a címszereplő egy őrző-védő szerkezet, akit, miután lesz tudata és érzelmei, veszélyessé nyilvánítanak, és maga Hugh Jackman indít hajtóvadászatot utána. Az új trailer tele van akcióval, és ha hinni lehet neki, akkor egy Wall-E- Short Circuit- District 9 kombó lesz ebből a buliból. Azonnal akarom! https://www.youtube.com/watch?v=lyy7y0QOK-0

A Chappie márciusban remélhetőleg hozzánk is befut.

Now Playing

És egyébként hat éves a blog.