HELSINGBLOG

Pont egy éve, hogy mozikba került a tavaly karácsonyi szezon egyik versenyzője, Walter Mitty és az ő titkos élete. Ennek örömére, meg egy kis ünnepi hangulat reményében megemlékezünk róla, méghozzá a már május óta kapható BD-jén keresztül.

(a kép a Blu-Ray.com-ról származik)

2013 legjobb filmjének kiáltottam ki anno, s a véleményem többszöri újranézés után sem változott: valószínűleg Ben Stiller életének legjobb filmjével állunk szemben, ami nagyon vicces, nagyon szeretnivaló, de leginkább nagyon emberi és nagyon szép.

Tálalás

Tekintve, hogy a film nem muzsikált valami szépen a kasszáknál, a Fox nem spilázta túl a BD-t. Mezei műanyag tok (kint azért volt egy digibook, igaz, marha ronda, szóval nem érzem a veszteséget), viszont a borító nagyon szép, a jól ismert poszter van leöntve egy nagy adag kék árnyalattal. A gerinc fehér, cím, logók, és a futó Stiller díszeleg rajta. A hátsó rész viszont jól komponált, rengeteg kép kíséri a tudnivalókat, és a kék-feeling ismét visszaköszön. Belső borító természetesen nincs, viszont a lemez nem üres: a cápás poszter került rá. A lemezt betéve mozgóképes menü fogad minket, amit a filmklippek és a filmtekercsek együtt alkotnak, közben pedig egy jó kis szám szól a score-ról. Jópofa, hangulatos, de az összeállítás talán lehetett volna jobb. A menürendszer Fox, tehát a legrosszabb a piacon.

Kép/hang

Walter Mitty egyszerűen kiált a BD-ért, és ez teljesen érthető: csodaszépen fényképezett filmmel van dolgunk, s nem csak akkor, mikor gleccsereknél járunk - a városi vagy irodai szekvenciákat is öröm nézni. A lemez mindent meg is tesz, hogy ezt maradéktalanul élvezzük: a 2.40:1-es kép hibátlan, kristálytiszta és gyönyörű. Ennek igazolására bármelyik jelenetet tudom javasolni, de ha tényleg áll-leesést akarsz, akkor mindenképpen Grönlandra és Izlandra látogass el. A hang szintén referencia munka, bár nincs akkora mozgástere, mint egy Spider-Man vagy Transformers esetében, de így is van benne erő. Theodore Shapiro és José González zenéi fantasztikusan szólnak, akárcsak a soundtrack tagjai, de az az egy-két akció is igazán kitesz magáért. Az angol DTS-HD MA 7.1 nagyon királyul sikerült, ám ez azon ritka esetek egyike, amikor inkább a szinkront preferálom, és annak a DD 5.1-nek sincs semmi szégyenkezni valója. Természetesen ezek mellé még egy rakás hangot és feliratot kapunk.

Extrák

A stúdió félvállas hozzáállása itt jön át igazán, mert ez a kínálat eléggé szegényes, de legalább el van látva magyar felirattal.

Először néhány törölt, bővített és alternatív jelenetet nézhetünk meg. Ez majdnem tizenhat percet tesz ki, szóval sokan vannak, de túl sok érdekesség nincs közöttünk. Azért a kosztümös fantázia és a más zenével operáló nagy nekiindulás jópofa. 

Ezután jön a Behind The Scenes szekció, ami kilenc feature-t foglal magában (a sztori eredete, a dizájn, a kaszkadőr munka, a zene, az izlandi forgatás, az ottani casting, és a főcím készítése, valamint B-Roll -ok és egy pre-viz), bő harmincöt percben. Ebből ki lehet számolni, hogy igen rövid filmecskékkel van dolgunk, és tényleg. Viszont a kettő és öt perc között mozgó anyagok ráadásul eléggé felületesek is, inkább hasonlítanak valami iTunes feature-re, mint valódi BD extrára. Ráadásul az utolsó két pont (ne már, hogy 2014-ben még B-Roll van!) teljesen értékelhetetlen. Ja, és Sean Penn-ről, Kristen Wiig-ről és a szerelmi szálról egy rohadt szót se szól senki.

Ezt követi egy galéria, de nem a filmből vagy a forgatásról, hanem az azokat megelőző referenciákról, tizenegypár képen. Végül megnézhetjük a betétdalhoz készült videoklipet - a szám nagyon szép, ám a videó kissé álomsító.

Mi hiányzik

Egy jobb csomagolás nem ártana, ám sokkal jobban fáj az extra felhozatal. Egy tisztességes werket igazán össze lehetett volna rakni, megnéztem volna egy doksit a Life-ról, illetve nagyon, de nagyon hiányoznak azok a világbajnok előzetesek, de főleg a legelső (ami a külhoni verzión egyébként megtalálható). A Fox pár éve a We Bought A Zoo-hoz, ami szintén nem volt siker, olyan kínálatot rittyentett össze, hogy az államat ott hagytam - ezt Walter Mitty is megérdemelte volna.

Ítélet

A film minden pénzt megér, a kiadvány már nem annyira - akkor vásárolj, hogy Te is szeretted Walter kalandjait.

Film: 10/10; Kép/hang: 9,5/10; Tálalás: 5/10; Extrák: 3,5/10

https://www.youtube.com/watch?v=XxuYQ1dQtJI

kritika a filmről: http://helsing.blog.hu/2013/12/27/film_walter_mitty_titkos_elete_the_secret_life_of_walter_mitty

megrendelés és infók: http://xpress.hu/xp/prod.asp?PID=86560&VID=066-435981190-88689690559069677

Ahogy minden évben, idén is elérkezett a Karácsony (bár az időjárás alapján inkább Húsvét lehet), s ez alkalomból kívánok mindenkinek nagyon boldog, sok sütivel és még több ajándékkal ellátott ünnepeket mindenkinek!

Boldog Karácsonyt! 

Justin Lin!

Bizony, a Paramount végre megtalálta a rendkívül sikeresen újraindított Űrszekér-széria harmadik részének rendezőjét. Azt mindenki tudja, hogy az előző két kalandot sikerre vivő J.J. Abrams lelépett egy másik univerzumba (producerként azért maradt), és helyén egy ideig Roberto Orci ült, aki ugyan íróként szintén részt vett a feltámasztásban, de rendezőként ez lett volna az első munkája. Most viszont eldőlt, hogy ki foglalja el azt a bizonyos széket: Justin Lin-é a megtiszteltetés, aki a legutóbbi négy Fast And Furious-t hozta össze,  s adott új életet annak a franchise-nak. Igaz, eddig úgy volt, hogy a Renner-féle Bourne-t szövi tovább, ám az most ugyebár pihen, a Trek-nek pedig feltétlenül el kell készülnie 2016-ra - ugyanis akkor lesz a márkanév kerek ötven éves.

A Star Trek 3 2016 nyarán érkezik.

Visszasírom az időt, mikor Ridley Scott kiszámíthatóan hullámzó teljesítményű rendező volt.

Mózes (Christian Bale), a fáraó adoptált fia egy nap szembesül az igazsággal, miszerint ő annak a népnek a gyermeke, és állítólagos megváltója, akiket vélt családja rabszolgaként tart. De ezt úgyis tudod.

"Ne élj királyként. Nem vagy az."

Darren Aronofsky idén már demonstrálta, hogy kívülről fújt, lerágott csont sztorik ide vagy oda, vallási, egészen konkrétan bibliai témájú filmet igenis lehet újszerűen, tökösen is csinálni. Az Exodus egyes nyomaiból ítélve Ridley Scottnak is voltak hasonló ambíciói. Mózes történetének legfrissebb adaptációja nem csak grandiózus és csodaszépen kivitelezett, de agya is van: rendezője igen nagy hangsúlyt fektet magára a hitre és a vallásra, nem csak feketén és fehéren ábrázolja azokat, sőt, néha meg is rugdossa őket, s olyan kérdéseket tesz fel, amiket öröm hallgatni. Valamint némi realítást is csempész ebbe a többezer éves mesébe, igyekszik a földön maradni, ez pedig nem egyszer üdítő ötletekhez vezet.

A baj ott kezdődik, hogy ezekkel a (a film egészét nézve morzsányi) pozitívumokkal nem nagyon kezd semmit, max félbehagyja azokat: a vallási dilemmák egyszer-egyszer felütik a fejüket, de annyi, később senki se foglalkozik velük, a realistácska megközelítés pedig szintén csak epizódszereplő (például a csapások fele a logikára épül, de aztán ezek elfogynak, és random csodák váltják fel őket), arra viszont elég, hogy katyvasszá tegye a filmet, ami legalább annyira nem mese, mint amennyire nem igaz - és ez bántóan fura. Scott profi rendező, és biztos vagyok benne, hogy ezúttal is minden másodperc jelentőségét átgondolta, csak ebből semmi se jön át, a tanácstalanság és átgondolatlanság annál inkább - az egészet pedig az tetőzi be, mikor egy olyan haddal állunk hirtelen szembe, ami fél perce a szemünk láttára dobta fel a talpát.

Ám filmünk legnagyobb hibája még mindezeken is messze túlmutat. Az igazi katasztrófa az, hogy egy ilyen történetnek nincs se szíve, se lelke - üres az egész, pedig itt ezt aztán nem lehetne megengedni. Karakterei kétdimenziós papírfigurák (Bale azért próbálkozik), nincs egy igaz vagy értelmes mondatuk, érzelmi szintjük a nullán áll, így pedig az egészet megette a fene. Scott pont a lényeg felett siklik el: a látvány, a feeling, az epikusság mind a helyén van, viszont magát a humánumot hírből se ismeri az Exodus. 4/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=RhCzcde8__g

Avagy van-e értelme ennek a trilógiának?

A törpök visszaszerezték királyságukat, ám nem pihenhetnek, ugyanis sokan fenik még a fogukat Ereborra - valaki a benne rejlő zsozsóra, valaki magára a helyre hajt. Öt sereg sorakozik fel hát a kapuk előtt, és kezdődhet a várért vívott háború. Ja, és Bilbó is itt grasszál valahol.

"Miért fáj ez ennyire?"

Öt-hat éve már, hogy kiderült, két film erejéig visszatérhetünk Középföldére, és (érthető módon) mindenki a plafonig ugrált örömében. Aztán ilyen-olyan események hatására az eredetileg tervezett Guillermo del Toro helyet maga Peter Jackson, Középfölde mozgóképes ura került a rendezői székbe, és itt már mindenki (jogosan) megőrült az izgalomtól. Az első fekete felhőre 2012 nyaráig kellett várni, mikor is a Warner előállt a nagy hírrel: nem két, hanem három fim lesz a buliból. Ez nem csak dohányszagú kijelentés volt, de atombombaként hatott a projectre, hiszen iszonyat rövid alatt kellett legalább egy részét átszabni, teljesen új szerkezettel ellátni.

Az új trilógia első fejezete, az Unexpected Journey két éve csúnyán meg is sínylette ezt: az ötödik percétől az utolsó előttiig kábé minden totál felesleges volt benne, zagyva és átgondolatlan lett, amiből minden hiányzik, ami jó - egy lelketlen dollárgyár. Tavaly a Desoltaion Of Smaug  feladata volt, hogy szépítsen a dolgokon, és láss csodát, sikerült is neki: nem volt tökéletes, sőt, de újra ott dobogott benne a szív, láttam a szenvedélyt mögötte, és így képes volt arra, hogy visszavarázsoljon engem ebbe az utánozhatatlan világba. És ami momentán a lényeg: reményt, bizalmat adott a harmadik rész felé, hiszen lehet, hogy Peter Jackson most már minden téren össze tudja szedni magát. A nyomás nagy, hiszen a Battle Of The Five Armies-nak nem csak önálló filmként kell megállnia, hanem bizonyítania, hogy a csúnya kezdet ellenére ennek a trilógiának is van létjogosultsága.

Hát nincs.

Pedig egészen jól indul a buli (Smaug ide vagy oda): a felvezetések jók, a háború előtti feszültséget vágni lehet, főbb karaktereink elé érdekes problémák magasodnak, és igen, Dol Guldurba is visszatérünk, és újra össze is szarjuk magunkat tőle. Minden a helyén, a lélek, a feeling, a fülig érő vigyor: a figurák felálltak, jöhet maga az alcímszereplő, és hozhatja magával a filmtörténet egyik legnagyobb, legkirályabb, legatyaúristenebb háborúját. Hoz is valamit, de nem egészen ezeket.

Hanem egy állóháborút. De olyat, amilyenről még Michael Bay se merne álmodni.

Majd' egy órán át történik a nagy büdös semmi, pedig négy faj öt serege csap össze gigászi módon, de ezt úgy teszik, hogy egy kicsit se tud érdekelni. Egy hatalmas és végeláthatatlan free for all az egész, ahol az még hagyján, hogy én nem tudom, hogy most mi van, de valószínűleg a mindenfelé csapkodó résztvevők se. Ez a céltalanság oda vezet, hogy borzasztóan unevent az egész, és nehéz elhinni, hogy ami a vásznon pörög, az több és fontosabb egy átlag vasárnap délutáni focimeccsnél a telepi téren. És valahol itt rájössz, kábé a különféle harci trollok bevetésének környékén, hogy ez nem film, ez videojáték, vagy ami még rosszabb: öncélú nagyzolás. Jackson egyszerűen csak kiment a grundra háborúsdit játszani, úgy, ahogy az neki jó, hiszen megteheti. 

A háború egyébként mozaikszerű, és ez az egyetlen reménye is, ugyanis néha sikerül olyan helyre és szitura kapcsolni, ami úgy-ahogy működik, vagy a karaktereink szempontjából érdekes. Itt pedig rájössz még valamire: még mindig pislákol ebben a filmben valami, amit szeretsz, csak az a rohadt megalománia lenyomja szegény fejét a sárba. Ennek eredményeképpen sikerül az igazán fontos dolgok fölött elsiklani, szálakat nem el-, hanem félbevágni, és az érzelmeket egy pontba olyan intenzíven koncentrálni, hogy végül a nézőtér egy emberként röhögjön fel akkor, amikor elvileg szipogni kéne. 

Kevés erénye révén a Five Armies nem annyira rossz, mint a Journey, de nem áll tőle messze, ahogy attól a fogalomtól is csak két hajszál választja el, amivel fentebb illettem azt. Így tehát kijelenthető, hogy a Hobbit trilógia a világ legfeleslegesebb projecteinek egyike, aminek (talán véletlenül, de remélem, hogy nem) volt egy egészen jó pillanata, és ami véleményem szerint a LOTR-al ellentétben el fog veszni az időben. Sajnálom, mert volt benne lehetőség, nem is kevés - kár, hogy így kell búcsút vennünk Középföldétől. 5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=iVAgTiBrrDA

És kedves szinkroncsapat: öt filmen át kibírtátok, hogy senki ne böfögje bele a magyar hangokat a dallal ellátott végefőcímbe. Most miért kellett?

Előfordul, hogy egy film premierjét odébb tolják, és az sem példátlan, hogy mozis tervek végül csak DVD-n kötnek ki - viszont ami Seth Rogen új filmjével, az Interview-al történik éppen, nos, olyan még nem volt.

Rogen második rendezésében ő és James Franco tévéseket alakítanak (előbbi producer, utóbbi showman), akik arra szánják el magukat, hogy interjút készítenek Észak-Korea urával, Kim Jung-Unnal - közben persze bejátszik némi kaland, meg CIA, meg gyilkos poénok, hiszen durva vígjátékról van szó. 

November 24-én a filmet forgalmazó Sony számítógépes rendszere hacker támadás áldozata lett, és bár ezzel kapcsolatban a nyomozás még folyik, az általános vélemény az, hogy Észak-Koreából történt a betörés. Ezután már fenyegetések is érkezetek, miszerint minden mozi, ami műsorára tűzi a filmet (melynek tervezett bemutatója december 25 volt), az robbantásos merénylettel számolhat. Az ügy komolyságát mutatja, hogy minden amerikai védelmi szerv rá van kattanva a dologra, illetve maga Obama elnök is közbeszólt, s nemzetbiztonsági üggyé emelte az esetet.  

A Sony természetesen visszavonta a filmet, nem csak a mozikból, de jelen állás szerint se BD-n vagy DVD-n, de még a neten se óhajtják közzétenni azt soha az életben.

Bár a döntés ésszerű és teljesen érthető, mégis elég nagy a balhé, hiszen a stúdió ezzel szembement azzal a nemzetközi elvvel, hogy terroristákkal nem tárgyalunk, és követeléseiket nem teljesítjük.

A hír hallatára a Paramount visszavonta hírhedt filmjének, a Team-America-nak a vetítéseit (melyet néhol kombóként adtak volna az Interview-al), illetve a pletykák szerint teljesen ki is fogja írtani például a Netflix-ről és az iTunes-ról. A Fox pedig lelőtte Gore Verbinski éppen forgó filmjét, az egyelőre cím nélküli, Steve Carrel főszereplésével készülő, Észak-Koreában játszódó thrillert. 

Hogy ennek hol lesz a vége, fene se tudja. Az viszont biztos, hogy ennél jobb reklám nem kell egy filmnek.

bővebb tudnivalók mindenfelé vannak a neten, köztük itt is: http://www.empireonline.com/news/story.asp?NID=43029

UPDATE: Most mégis úgy áll a helyzet, hogy 25-én (holnap) egy-két moziban bemutatják a filmet. Szóval megy a kavarás.

Now Playing

E hét csütörtökön még egyszer, utoljára (na persze) ellátogatunk Középföldére, hiszen lezárul a Hobbit trilógia - ennek örömére kicsit idézzük fel a múltkori kalandokat, vagyis Smaug-ot és az ő pusztaságát, természetesen a bő hónapja kapható bővített változaton keresztül.

(A kép a Blu-Ray.com-ról származik)

Amennyire utáltam az elsőt, annyira volt kellemes meglepetés a második Hobbit: nem tökéletes, sőt, viszont számomra abszolút szerethető, hozza a középföldei feelinget, és újranézve is élmény tudott lenni. Egy gyenge 'jót' már mindenképpen kiérdemel.

Tálalás

A bővített változat (mely 25 perccel hosszabb az eredetinél, s a "mezei" BD-n kívül BD3D-n és DVD-n is elérhető) külsőségeiben tökéletesen passzol az első rész azonos kiadványához, szép egységet alkotva így vele. Slipcase-t kapunk, ráadásul igen pofásat: a múltkori barnás-tölgyes dizájnt most zöld márvány kinézet váltja, sikeresen idézve meg a törpök világát. Elől ismét ablakos megoldást találunk (a zöld keretbe van besüllyesztve a kép), a borítókép jól összeállított, s hiszed vagy sem, Smaug is ott van rajta, ha jól figyelsz. A gerincen most is aranybetűk állnak, ám a zöld háttér miatt ezúttal gyakran olvashatatlanok. A hátlap sima, elegáns, a makk helyett pedig az arken követ jelző törp motívum díszeleg.

Ahogy az előző rész esetében, most is igen lehangoló, hogy eme szépség után belül csak egy műanyag tokot találunk, de az legalább nem kék, hanem fekete. Borítóján a már megismert kép köszön vissza, a gerinc itt már fekete, a hátoldal pedig informatív: kis öndicséret, képek, lemezismertetők, specifikációk - egyedül a film tartalma hiányzik. A tokot kinyitva konstatálhatjuk, hogy belső borító még mindig nem jár (mondjuk a fekete műanyagtól semmi se látszana  belőle), viszont a lemezek nagyon szépek. A LOTR trilógiához és az első Hobbithoz illeszkedően pergamenes hatásúak, és egy-egy concept art virít rajtuk. Egyébként hárman vannak: egy film, és két extralemez.

A három lemezhez háromféle menü dukál, kezdjük a filmessel: nagy meglepetésemre nem Smaug tanyáját, hanem Beorn házát járhatjuk be a menüben, mindezt hangulatos zene és pár dialóg kíséretében. Nagyon szép cucc, el lehet nézegetni egy jó ideig. A menürendszer Warner-es, tehát nem a legjobb, de nem is a legrosszabb.

Kép/hang

A film minősége természetesen királyi. A 2.39:1-es kép gyönyörű, tűéles és részletgazdag, Középfölde világa szinte lemászik a tévénkről. A tóvárosi látkép büntet, akárcsak Gandalf minden egyes hajszála vagy az újzélandi gleccserek havas csúcsai. Egy apró gikszer van, miszerint a nagyon mély feketék néha kifognak a lemezen, ez rögtön a Pajkos Pónis nyitánynál feltűnhet. A hang szintén kiváló, az angol DTS-HD MA 7.1 betölti a szobát, és ugyanúgy élményszámba mennek a háttér kis neszei, mint a medveüvöltések vagy Howard Shore erőteljes dallamai. Egy apró hiba itt is van, miszerint azért lehetne erősebb, dinamikusabb is ez a sáv - a magyar DD 5.1 meg pláne, ott ugyanis szokatlanul magasra kell tekerni a volumét, hogy életre keljenek azok a hangfalak.

Viszont ahogy magát a filmet, a lemezt is maga Smaug nyúlja le: az őt felvonultató finálé igazi demó anyag (Azok az érmezörejek! Azok a pikkelyek! Az a tűzvihar! Az a törpvár! Az a Cumberbatch!), kép és hang terén is klasszikfantasztik, szóval ha nagyon gyorsan meg akarod tudni, hogy mit is vittél haza, szerintem ezzel próbálkozz először. Nem fogsz csalódni. 

Extrák

A pénzünkért most már tíz órányi extrát kapunk, végig magyarosítva, és szerencsére sokkal jobbakat, mint az előző részhez.

Első lemez: A film mellé egy audiokommentárt kapunk Peter Jackson és Philippa Boyens író közreműködésével (aki erről be tud számolni, ne fogja vissza magát), illetve megint van egy kis Új-Zélandi promó, kiemelve, hogy mennyire király hely is az.

Második lemez: A menü ugyanúgy egy könyvre hajaz, mint legutóbb, ám itt tóvároson át jutunk el hozzá. Ezen a lemezen egyébként a forgatásról van szó, időrendi sorrendben. A beköszöntőn és harmadik rész BD-jének felvezetésén kívül összesen 12 kisfilmet nézhetünk végig, fejenként olyan 25 perces átlaggal, laza öt óra terjedelemben. Ez már a múltkor is nagyon jó volt, és most is az: informatív, érdekes, ugyanakkor vicces és nagyon személyes is - az alkotók rengeteget anekdotáznak, olyan, mintha valami mesét vagy élménybeszámolót hallgatnál. Sőt, az utolsó résznél még a szorító határidőket is átérezhetjük egy kicsit. A film összes fontosabb jelenete megkapja a maga kisfilmjét, egyet kivéve: Dol Guldurnak nyoma sincs. Talán majd a harmadik résznél.

Harmadik lemez: Ismét könyvet kapunk menünek, ám ezúttal az Smaug zsozsóján fekszik. Az extrák itt már csoportokra vannak szedve, és inkább az adott részek hátterével, művészeti oldalával foglalkoznak, semmint a gyakorlati forgatásról.

Summoning Smaug: Ebben a szekcióban természetesen az alcímszereplővel foglalkozunk, összesen 76 percben. Három kisfilm található itt: egy a figura irodalmi hátteréről és filmes elő-tervezéséről, egy az összerakásáról, Cumberbatch-től kezdve a végső kinézetig, egy pedig a gyakorlati megjelenítéséről. Ritka érdekes és jó anyag, egyértelműen a tíz óra csúcspontja.

The Peoples And Denizens Of Middle-Earth: Itt 71 perc alatt három helyszín (Beorn háza, Bakacsinerdő, Tóváros) szereplőiről és művészeti hátteréről esik szó. Kicsit kivesézik az irodalmi eredetüket (a pókoknál ez tök érdekes), majd filmesek mesélek arról, hogyan ötleteltek a megvalósításukon. Az is kiderül, hogy Peter Jackson arachnofóbiás.

Realms Of The Third Age: Ez a 94 perc nagyon hasonló az előzőhöz, de mégis más. Ugyanazon helyszínek (kiegészülve az erdei tündék királyságával) megtervezését és felépítését láthatjuk, és kicsit a bennük való forgatásba is belenézhetünk. Annak ellenére, hogy megint ugyanazokon megyünk végig, csak máshogy, a legkevésbé se unalmas ez az anyag.

The Music Of The Hobbit: Értelemszerűen itt a zenéről van szó, méghozzá egy órán át, három részre szedve. Először egy kis zeneelméletet, a témák értelmezését láthatjuk, majd jön az, hogy a gyakorlatban ezt hogy oldották meg nagyzenekarral, végül pedig egy kis utómunkának is tanúi lehetünk. Ed Sheeran daláról sajnos egy szó se esik.

Mi hiányzik

Egy méltóbb csomagolás még mindig jó lenne. Az extrák pedig bár iszonyat jók, egy kicsit lehetne velük szőrözni (Dol Guldor dokis, előzetesek), illetve még mindig fáj, hogy a post-productionbe (vágás, effektelés, hangolás) még mindig nem nagyon engednek be.

Ítélet

Középfölde rajongóinak kötelező, akkor is, ha nem bírtad a filmet: a tíz órányi extrára így is megéri. Átlagnézőknek és mezei házimozi fanoknak is csak ajánlani tudom, szóval mindenképpen irány a bolt.

Film: 6,5/10; Kép/hang: 9/10; Tálalás: 8/10; Extárk: 8,5/10

https://www.youtube.com/watch?v=OPVWy1tFXuc

kritika a filmről: http://helsing.blog.hu/2013/12/14/film_a_hobbit_smaug_pusztasaga_the_hobbit_the_desolation_of_smaug

megrendelés és infók: http://www.xpress.hu/xp/keres.asp?GOMB=1&KERES=xpsmx&VID=066-21321562-36562440796411960&BANID=1711&VX=12

Úgy tűnik, Shane Black víziója nem jött be Joss Whedon-nak, már ami Vasember páncélját illeti: az Iron Man 3-ban látott, drappos-sárgás , 42-es számú páncélt az Avengers 2-ben a 43-as váltja, s mint látható, újra a piros dominál (hála a jó égnek), igaz, néhány jegyet sikerült áthozni az előző darabból. 

Hozzá kell tenni, hogy ez a fotó egy figuráról (vagyis inkább gyűjtői kincsről) készült, viszont Hot Toys termék, és ha valahol, hát náluk adnak az élethűségre, szóval szinte tuti, hogy Tony Stark, ha részben is, de ilyenben fog akciózni jövőre.

Az Avengers: Age Of Ultron májusban kerül a mozikba.

P.T. Anderson új filmjében Joaquin feje (vagy haja) nem lesz teljesen tiszta.

itt nagyobb: http://impawards.com/2014/inherent_vice_ver4.html

Az Inherent Vice remélhetőleg hozzánk is elér majd.

A százhuszonharmadik Trailer Pack-ban aztán van minden: kis indie, idei és jövő évi díjszezonos, de még nyári blockbuster és oldschool keményfiús film is.

While We're Young

Ben Stiller és Naomi Watts házaspárt alakít, méghozzá gyermektelent, akik igencsak kezdenek beleszürkülni az életbe - ám ekkor összeállnak egy nagyon fiatal párral (Adam Driver - Amanda Seyfried), akiknek jelenléte jó is, meg nem is. Mindezt Noah Baumbach rendezésében, szóval azonnal akarom. https://www.youtube.com/watch?v=NRUcm9Qw9io

Still Alice

Julianne Moore, a nagyon jómódú, boldog családban élő irodalomprof egy nap hatalmas pofont kap az élettől: felüti fejét az Alzheimer, és ezzel nem csak neki, de szeretteinek is meg kell birkóznia. A háttérben ott sündörög még Alec Baldwin és Kristen Stewart, és ha minden igaz, Juli szobrot fog kapni ezért a szerepért. https://www.youtube.com/watch?v=ZrXrZ5iiR0o 

Walk

Robert Zemeckis már a következő díjszezonra gyúr, méghozzá igaz történettel, egy francia pacákról (Joseph Gordon-Levitt), aki kötéltáncosként a legparább mutatványt mutatja be: átsétál a WTC tornyok teteje között. A trailer keveset mutat, és inkább csindarattázik, de amikor nem, akkor rohadt jó. Várjuk. https://www.youtube.com/watch?v=rBicCZG4vg0

San Andreas

Nem, az NFS után nem filmesítették meg a GTA-t is. Ez itt egy katasztrófafilm, amiben egy bazi földrengés rázza meg Amerika nyugati partját, és nagyon nagy a gáz - de persze a mentőhelikopteres Dwayne Johnson berepül a közepébe, hogy mentse a lányát. Nem, nem Roland Emmerich a rendező. https://www.youtube.com/watch?v=yftHosO0eUo

Gunman

Sean Penn, a nagyon kemény kém elég nagy pácba kerül, és saját bandája ellen kell fordulnia, hogy tisztázza magát - természetesen a 20 golyó/másodperc módszerrel. Az első Taken rendezőjétől, Javier Bardem és Idris Elba közreműködésével. Izzad. https://www.youtube.com/watch?v=Ug9xufczPVE

Röhögsz-e kétszer ugyanaz a poénon?

Dumb (Jim Carrey) és Dumber (Jeff Daniels) húsz év szünet után ismét bevetik magukat, ugyanis egy életbevágóan fontos ügy kapcsán meg kell találniuk utóbbi eddig sose látott lányát...

"Imádok találkozni"

A Farrelly testvérek immáron húsz éves klasszikusa, a Dumb And Dumber vitathatatlanul a komédia műfajának egyik legkomolyabb mérföldköve - ugyanakkor egy ritka megosztó darab. Olyan humorral operál, ami az embernek vagy nagyon bejön, vagy egy szót nem ért belőle, és rossz értelemben nevezi azt mélybaromnak. Bevallom, én az előbbi csoportot erősítem: azok közé tartozom, akik tizedjére is betegre tudják röhögni magukat azon, ahogy Jeff Daniels egy mamut-méretűt ürít, akik álmukból felkeltve is dobnak egy Jim Carrey idézetet (hisz az egész mozit betéve tudják), és akik tudják, mi a legidegesítőbb hang a világon, vagy mi a jobb a rádiózásnál, és ezeket időről-időre demonstrálják is.

Nos, Farrelly-ék a második részt kizárólag nekünk készítették. Nem is második rész ez, de nem is remake, inkább egy nosztalgikus beszélgetés egy rég nem látott haverral - egy érettségi találkozó ez, ahol feleleveníted az x-évvel ezelőtti poénokat, és újra kuncogsz rajtuk egyet azon ismerőseiddel, akik tudják, hogy miről van szó. A Dumb And Dumber To zárt körű buli, ahova csak bennfenteseket, rajongókat várnak, a többiek csak csendben, netán értetlenkedve ülhetnek. Az alkotók szinte már pofátlanul játszanak rá az előismeretekre: a poénok 75%-a jól ismert, újrahasznosított vagy valamiféle visszakacsintás, ahogy az a hajszálvékony cselekmény is túlságosan emlékeztet valamire. Senki még csak nem is próbálkozik azzal, hogy valami igazán újat, frisset rajzoljon két kedvenc idiótánk köré, és ez azért szomorú.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy osztálytalálkozókra se az új élmények miatt jár az ember, hanem hogy a múltat, vagy annak halovány árnyékát kicsit újraélje, felidézze a régi szép időket, és röhögjön egy jót. És ugyan önálló műként filmünk csúnyán elvérezne, a Dumb And Dumber To mégis egy működik: ha a kreativitás nem is, de szeretet mindenképpen érződik rajta, a poénjai, bár nagy részben felmelegítettek, de így is a szék alá röhögtetnek, Daniels és Carrey pedig felszedett vagy ötven kiló ráncot, de mihelyst meglátod őket, máris mosolyogsz, mert tudod, hogy másodperceken belül valami őrület fog következni. Szóval ha laikusként nem is, rajongóként minden hiba ellenére jó újra összejönni ezzel a két marhával. 6,5/10.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=lGXHVlEklgQ

Illetve a szinkronstáb kicsit gondolkozzon el azon, hogy jó ötlet volt-e minden második mondatba valamilyen magyaros szóviccet tenni.

A Pixar (egyik) jövő évi nagy dobása, az Inside Out (mely az emberi érzelmekről szól majd sajátos módon) megkapta második előzetesét, ami ezúttal már mutat is valamit. Nem is akármit: bár nem lepődnék meg, ha ezt a jelenetet a filmben nem látnánk viszont (mint a Monsters University esetében), de ennek ellenére zseniális a cucc, abszolút Pixar minőség - állítom, hogy az év egyik legjobb trailere. https://www.youtube.com/watch?v=_MC3XuMvsDI

Az Inside Out nyáron érkezik.

Dumb And Dumber To / Exodus

Now Playing

Őrült Makszi a rohadtul eszméletlen első trailer után most új darabbal jelentkezett, amiben rengeteg az új jelenet és menőzés, ám egy kicsit bekukkant a paródia intézményébe is - de csak egy kicsit. Az viszont eléggé gyanús, hogy a látványpékség mögött továbbra se esik egy szó se az esetleges sztoriról. https://www.youtube.com/watch?v=YWNWi-ZWL3c

A Mad Max: Fury Road májusban robban be a mozikba.